A neobarokk villa 1900-ban Róheim Sámuel fa- és építőanyag-kereskedő számára épült, tervezője Pollák Manó volt. Az emeleti manzárdlakást Tornai Gyula festőművész, a földszinti lakosztályt gróf Tisza István, a korábbi miniszterelnök bérelte, akit 1918. október 31-én az épület földszinti fogadóterében felfegyverzett katonák agyonlőttek.
Az emeleti részen élt Róheim Sámuel feleségével, Schultz Leontinnal, itt nőtt fel fiúk, a világhírű etnográfussá, az ausztráliai őslakosok, valamint a mexikói indiánok kutatójává lett Róheim Géza. 1936-ban a házat a csődbe jutott Róheimék eladták Waldbott Ödönnének, utána bérlőként éltek itt. Róheim Sámuel 1939-ben, felesége a villa államosítása után 1952-ben, az Amerikai úti Szeretetotthonban halt meg.
A villa külső megjelenése a neobarokk jegyeit hordozza, belső kialakításában azonban fellelhetők szecessziós és mór motívumok is. Az épületbe az 1950-es években a Közélelmezési üzemek tervezőirodája nevű fedőcég költözött, amely valójában az államvédelem kémelhárító és rádiózavaró központja volt. Az 1960-as évektől mozgássérült rehabilitációs otthonként működött. Az épület ma a Magyar Corvin- lánc Testület birtokában van, felújítása Mányi István Ybl-díjas építész vezetésével 2023-ban fejeződött be.