Rákos (Reichmann) Manó 1872-ben született Budapesten, elemi iskolai tanulmányai után az iparrajziskolába iratkozott. Érdeklődése korán a szobrászat felé fordult, mestereit is eszerint választotta. Először Szász Gyulánál tanult, majd Bécsbe ment, ahol Johan Schindlertől, később Berlinben a számos középület szobrait alkotó Ernst Westphaltól leste el a mesterség alapjait.
A századforduló táján a Rottenbiller utca 13-ban nyitott saját szobrászműhelyt. 1900-ban belépett a Magyar Iparművészeti Társulatba. 1908-ban szobrászműhelyt is magában foglaló családi villát építtetett a Bálint (később Szent Domonkos, ma Cházár András) utca 5. szám alatt, mely ma is áll.
A két világháború között Rákos az egyik legjelentősebb hazai épületszobrásznak számított, a kor minden meghatározó építészével dolgozott. Főbb művei: a pancsovai Népbank, a szombathelyi Vakok Otthona, a budapesti Harmincad utcai Fischer Simon áruház épületének díszítő műkő munkái. A Radnóti Gimnázium, a Vas utcai kereskedelmi iskola és az Amerikai úti Chevra Kadisha Szeretetotthon műkő díszítései.
A vészkorszakot a Rákos család túlélte, a családfő 1957-ben bekövetkezett haláláig a villában élt, az államosítás után jórészt visszavonultan, egy kisebb lakrészben.