A XIV. kerület önálló elöljárósága 1935. október 1-jén kezdte meg működését. Az új kerületet nyolc eltérő karakterű és fejlettségű városrészből hozták létre, területén korábban Terézváros, Erzsébetváros és Kőbánya osztozott. 1935. október 20-án a kerületet az addig általánosan használt Zuglóról Rákosvárossá keresztelték át. A név nem volt népszerű, a lakosság nem is használta, csak a hivatalos iratokban és időnként a sajtóban bukkant fel az elnevezés. 1950-ben Nagy Budapest létrehozásakor kapta vissza történelmi nevét.
Zugló mai területe 18,15 km2, lakóinak száma 2025-ben 108 412 fő, ezzel a pesti oldal legnépesebb kerülete. A legtöbb kerületszomszéddal rendelkező budapesti kerület, északon Újpest, északnyugaton Angyalföld, északkeleten Rákospalota, keleten a XVI.kerület, délkeleten Kőbánya, délen Józsefváros, délnyugaton pedig Terézváros és Erzsébetváros határolja.
Zugló a pesti síkságon terül el, melynek egykor része volt Rákos-mező, a hadrakelések, királyválasztások színhelye. Alsórákos kerületrészén kelet-nyugati irányban keresztülfolyik a Rákos-patak, amely évszázadokon keresztül határozta meg az itt élők mindennapjait.
Zugló legjelentősebb természeti kincse a termálvíz készlete, amely a városligeti Széchenyi fürdőt és a Paskál fürdőt látja el gyógyvízzel.
Zugló városrészei: Városliget, Herminamező, Istvánmező, Törökőr, Alsórákos, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva.