Zugló városképi jelentőségű széles, fasorral övezett útja, a Stefánia elegáns korzónak épült a 19. század utolsó harmadában azzal a céllal, hogy a két Városligetet – a régi, ma is létezőt és az új, soha meg nem valósultat- összekösse.
Amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-ben átvette a fővárosi fejlesztések ügyét, egyik első tervezete a már akkor is közkedvelt, és tömegek által látogatott Városliget bővítése, és a mai Puskás stadion helyén álló városi homokbánya felszámolása volt. A terület kiterjesztésének azonban a befolyásos földbirtokos Cséry Lajos telkei állták útját. A Cséry-birtokok a mai Ajtósi Dürer sor, Hermina út, Thököly út, Dózsa György út által határolt területen voltak, a tulajdonos itt mintatehenészetet működtetett, amelyet 1865-ben Ferenc József is meglátogatott.
A Park Klub a Stefánián
1881-ben, mikor döntés született az Országos Általános kiállítás városligeti helyszínéről, a Stefánia parkot átszelő szakaszának tervezéséhez is hozzáláttak. A legfőbb szempont az volt, hogy a kiállításra érkező tömegek – és nem utolsósorban a királyi ház tagjai – a főváros büszkeségének számító Andrássy út után is méltó útvonalon juthassanak el a megnyitónak helyt adó Király Pavilonig. Ezért a Jégpálya épülete mögötti keskeny sétányt kiszélesítették, és összekötötték a már megépült Ajtósi Dürer sortól kezdődő Stefániával. Az út városligeti szakasza 1987-ben az egy évvel korábban meggyilkolt svéd miniszterelnök, Olof Palme nevét vette fel.